Nem vagyok lusta, csak így alakult...:)

Szóval az a helyzet, hogy mióta kint vagyunk, nem ülök a gép előtt órákat mint otthon ,így nem is nagyon van időm a képeket feltölteni a telefonról a gépre, majd a gépről a blogra, és megírni a a hozzávalókat.

Mert hogy Amira az utóbbi időben kihagyja a délutáni alvásokat, aminek én igazából nagyon nem örülök, és meg is próbálom még visszaszoktatni, hátha sikerrel járok!Ami viszont érdekes, hogy egy kis gyűgösséget kivéve, nem igazán látszik rajta a d.u.-i alvás hiánya, mert este ugyan olyan későn alszik el, mint amikor aludt d.u.

Ahogy említettem megismerkedtem egy magyar anyukával a könyvtárban, aki meginvitált minket egy magyar játszócsoportba. Keddenként 10-12-ig az egyik templomban bérelnek helyet, és valóban egy kis játszóházhoz hasonló módon telis tele jobbnál jobb játékokkal (a kiskonyhától, a 4 kerekű autón át az alagútig minden megtalálható) Mi természetesen az utolsó negyed órára értünk oda, de Amirának már ez is elég volt, hogy otthonosan érezze magát :))) És balszerencsénkre nem elég, hogy ezt az alkalmat nagyjából lekéstük, kiderült, hogy a következő két hétben pont nem lesz megtartva, mert nem lehet kibérelni a helyet. Akkor abban maradtunk a szervezővel, hogy jóidő esetén a parkban is tudunk találkozni. de mivel pont keddre esőt igértek, és valóban egész nap esett, így ez elmaradt! Ráadásul a csütörtöki könyvtáros mondókázó is két hétig szünetel, úgyhogy most nincs szerencsénk ezekkel a gyerkőcös találkozókkal!

Az evéssel továbbra is hadilábon állunk. Alkalmanként meglep azzal, hogy megeszik 2 szelet felvágottat, vagy épp egy kis kenyeret, de azért nagy általánosságban, továbbra is csak a zöldség-gyümölcs az amit jóízűen megeszik. Valamint még a tészta.

A házról és a hétköznapi életről mindenképpen említést tennék :)
Eleinte azt mondtam, hogy tök jó a szoba, tök jó a ház. kedvesek a lakótársak.
Végülis nem hazudtam nagyot :D
A szobát én továbbra is nagyon szeretem, de tényleg. Otthonosnak érzem. Bár a redőny hiányzik, mert ez a sötétítő függöny sz@rt sem ér, pl . a reggeli napfénynél. :(
A problémák azonban itt kezdődnek. jelenleg 17-en lakunk a házban ebből 4 ember az aki úgy gondolja, hogy nem jó dzsuvában élni, és igenis ki kell takarítani a ház többi részét is nem csak a saját szobánkat. A többiek nem tudom honnan jöttek ,vagy hogy éltek, de nem is akarom tudni! Csak hát ugye, egy idő után máe én is úgy érzem, hogy oké megcsinálom 2x, 3x, de basszus ,más koszát ne már mindig csak én takarítsam. Nem vagyok bejárónő.
Egyelőre nem sikerült megoldást találni erre a problémára, pedig nem én vagyok az egyetlen akit ez zavar!
A másik probléma a hűtő, hogy baromi kevés helyünk van. Nekünk 3unak jelenleg egy polcunk van a hűtőben ami azt jelenti hogy magasságilag kb egy nagy doboz margarin fér bele, Tehát felejtős a főzök vmit és nagydobozban hűtőbe rakom... Nah most hoztak egy "új" nagy hűtőt. Azért "új", mert nekünk új amúgy épp arra vár hogy vki fertőtlenítse, mert rohadt büdös és penészes jelenleg. Jól hangzik ugye? :S
Hmm, akkor azért még talán megemlíteném mi a probléma a fürdés körül. Konkrétan az hogy a világ legnagyobb bojlere is kicsi lenne 13 főre. merthogy kb a 17ből ennyien használják az emeleti fürdőt, a maradék 4 pedig a fszt-it. Úgyhogy nagyon sokszor várni kell a melegvízre.

Érdekesség képpen viszont megemlíteném, hogy egy azaz 1 mosógép áll 17 ember rendelkezésésre!!!!!DE, eddig ha 2x kellett várnom a mosással akkor sokat mondok, úgyhogy ez vhogy működik, persze csak amig le nem robban a szerencsétlen az állandó használattól. Márpedig tudjuk ami elektronikus az előbb vagy utóbb de meg fogja adni magát!

Amirára visszatérve, továbbra is papagáj korszakát éli, amit hall visszamondja, legyen az angol vagy magyar. Amit többször is hall azt meg is jegyzi.
Ilyen pl. az angol abc dal, nagyon édesen énekelgeti már. Jó persze még nem hibátlanul, de akkor is tüneményes, ahogy egy kis halandzsával összeköti. :)
A lengyel párt nagyon szereti. Nagyon jól érzi magát velük, ahogy igazából én is! Kedvesek, barátságosak, segítőkészek!
A magyarokkal inkább kerüljük egymást, csak a kötelező beszélgetések mennek. Szerintem nagyon erőltetett. Nem fogom bánni, ha olyan helyre kerülünk ahol egyet se hallok látok a közelemben.
Amúgy hihetetlen, de bármerre megyek mindenhol ott vannak. Parkban, buszon, boltban, utcán. Nem gondoltam, hogy ennyi magyar van itt.Az ember (és nem csak mi, mások is akikkel beszélünk) menekülnek a magyarok elől, mert az otthoni mentalításukkal jönnek elő itt is. Azt hiszem nem kell ezt taglalnom!:(

Gondolom már a képeket várjátok!:)
Nos most nincs jó hírem, mert arra várni kell.
Vmelyik nap igérem szortírozok, és teszek fel képeket ,egy kis történet kiegészítéssel.


Meg majd szeretnék csinálni egy ár bemutatót, hogy lássátok milyen árakon lehet itt ételhez. italhoz jutni.
És össze tudjátok hasonlítani, hogy viszonyulnak az árak a minimálbérhez ,az otthonihoz képest!
Meglepő lesz azt igérhetem!.

Addig is pusszantunk mindenkit!