Őszintén mit érzek? Egy hatalmas szikla gördült le a szívemről, de közben a szívem szakad meg, hogy nem lehetünk együtt Robikával! Tudom ,hogy most Ő is úgy érzi, hogy ebben a helyzetben ez volt a helyes döntés, már csak Amira miatt is, dehát már annyira várt minket, annyi mindent megtett, hogy kimehessünk utána...
Jahh és hogy miért is nem tudunk menni? Azért mert a lakást amit talált egyenlőre nem tudta kibérelni, elég bonyolult elvárásoknak kell megfelelni ahhoz hogy szerződést írhasson alá az ember, és mivel Robi még "csak" fél éve van kint ,így nem felelt meg az egyik követelménynek. Így tehát vkinél meg kellett volna húznunk magunkat, de ki tudja mikorra találtunk volna másik lakást. Ezt még ha csak ketten lennénk be is vállalnánk, de Amirával már nem!
A repülőjegyet módosítani már nem lehet. Úgyhogy jelenleg nincs is új időpont, hogy mikor utazunk ki.
Még egyszer nem szeretnénk ebbe a hibába esni.
Azt beszéltük Robival, hogy garzon lakást fog keresni (Angliában az egy szobás lakás az itthoni, 2 szobásnak felel meg, azaz egy nappali és egy háló, tehát náluk csak a hálószobák számítanak szobának, a garzon meg ugyan úgy garzon mint itthon vagy egy légterű vagy egy bármilyen szoba össz-vissz)
Bőröndöm már befóliázva, azt se tudom mit csináljak, alig maradt elől használható ruhám. Kipakoljak ,ne pakoljak. Ááááááááááááááááááááááááááááááá...
Pocsék egy érzés, állapot amit most érzek!
glitter-graphics.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése