2012. január 2., hétfő

2012

A szilvesztert itthon töltöttem anyuékkal. Semmiképpen sem vágytam városi szórakozóhelyre, esetleg szívesen mentem volna házibuliba, de ilyenről meg nem hallottam, így maradt az itthon. 
Nérókát is beengedtük, hogy nyugis éjszakája legyen, nagyon rosszul szokta viselni a tűzijátékokat. 
 

Én pedig pezsgő helyett a következővel koccintottam :)

 Ennél azért látványosabb tűzijátékok voltak, de addig addig variáltam míg végül csak ezt az egyet sikerült megörökítenem :)


De hogy a szilveszterünk se teljen izgalom mentesen ezért 31.-én d.u. 6-tól és 1.-én reggeltől a következő programot találtuk magunknak, ill főként Apa:

 Ez pontosan a csatornából feltörő egyveleg (nem részletezném a tartamát) Ugyanis eldugult nálunk és az iker szomszédnál is a lefolyó! Több szakemberi vizsgálat után, végül vasárnap d.e. sikerült megoldani a problémát. Nagy valószínűséggel egy férfi ököl méretű gyökér okozta a galibát. Ezt most sikeresen kivágták, de ez csak átmeneti megoldás. Remélhetőleg azért tavaszig kibírja így.

Ezt pedig muszáj megmutatnom, hiszen annyira szép. Ezt a házat szemeltem ki magamnak, nincs is messze anyuéktól, autóval kb 8 perc :D, de papucsban nem lehet átsétálni :D 
A gond az csak annyi, hogy nem eladó (de mondjuk pénzem sincs rá).
Nagyjából megközelíti álmaim házának képét!




Amira számomra érthetetlen módon, megint egyre nehezebben viseli a hajmosásnak azon részét amikor le szeretném öblíteni a haját, a habosítás meg ahogy vakarászom a fejét azt szereti, meg nézegeti a tükörben is a frizuráját, de amint hátrafektetném, hogy lemossam kapálózik, ellenkezik. Pedig próbálom minél gyorsabban, és kíméletesebben lemosni, de igazából semmivel nem jobb a helyzet.
Itt még csak tapogatja vizsgálgatja a habos haját :)


Itt meg már kezdi túltenni magát az őt ért traumán :)

Ez pedig már a hajszárítás utáni sorozat fotózás:





Ma szépen sütött a nap és találtam is egy szivárványt A SZOBÁBAN :)


És úgy tűnik elérkezett az idő az ágy átalakításhoz (jelenleg még rácsos kiságyban van ahogy a képen is látszik, ezt fogom átalakítani gyerekággyá) , bár nem igazán örülök, mert így kényelmesebb volt, hiszen csak betettem az ágyba és kijöttem a szobából, de ezek után nem tudom mennyi idő lesz mire megszokja, hogy ha lefekvés van, akkor nem mászkálunk minden felé.



Robikának üzenem:


Nincsenek megjegyzések: